Izé

Blikk, Story, Best és Hot! – ezek jelentették a szokásos bulváradagomat. Melléjük csaphatom még a Glamourt, a Joy-t meg a Cosmopolitant, mert nélkülük sem volt számomra élet az élet. Kiskamasz koromtól fogva mindig nagyon vártam a megjelenésüket, most meg olvasatlanul hevernek körülöttem. Mi a fene történt velem?

Azzal kapcsolatban, hogy miért követték el a nemi erőszakot, a férfiak hetven százaléka azt válaszolta, szexuálisan jogosult volt erre. Szerintük egy férfi magáévá tehet egy nőt akkor is, ha a nő azt nem akarja.

A radikális szóról zászlóégető tüntetők, vesszen Trianont kiabáló kopaszok és sokcentis fültágítóval torzított cimpájú, agyontetovált fiatalok jutottak eddig eszembe, akiknek tele van a tökük mindennel. Ráadásul szűklátókörűek is szegények. Most, hogy egy barátomtól megkaptam ezt a jelzőt, újra kellett gondolnom az egészet.

Mi a közös Gazsiban, Daniban, Csengben, Musztafában és Abdulban? Mindannyian muffra vadásznak a fővárosi éjszakában, a „nem” szócska pedig az összes nyelven ismeretlen számukra. Megnyerőnek szánt vigyor mögé bújtatott kétségbeeséssel közelítenek feléd, s egyetlen fegyver ellenük a menekülés.

A tojás sokak szemében még mindig a magas koleszterinszint legfőbb felelőse, az érrendszer gyilkosa, amelyet egy rossz koleszterin-lelet kézhezvétele után általában azonnal száműznek az étrendből. Pedig a legújabb kutatási eredmények szerint a tojás korántsem olyan káros az egészségre, mint azt legtöbben gondolják.

Dobhártyaszaggató tapsvihar, üdvrivalgás, sok száz pár láb elefántcsordaszerű dobogása… – ez fogadta a színészeket, no meg Alföldi Róbertet, Szörényi Leventét és Bródy Jánost szombat este a Papp László Sportarénában, az István, a király után. Fura, hogy életem egyik legmeghatározóbb, libabőrös színházi élménye sokak szerint minimum nyilvános kivégzést kíván.

A nők bárhol is éljenek a nagyvilágban, szeretnének vonzók lenni, és ehhez jó néhány módszert ki is fejlesztettek, melyek tökéletesen illeszkednek lehetőségeikhez és a viszonyokhoz, melyekhez alkalmazkodniuk kell.