Izé

Összeszorított farpofákkal ültél a tévé előtt, kétségbeesve. Most mondták be, hogy az állam ezentúl adót vet ki minden egyes szellentésre. Ánuszgyűrű-lazításonként százötven forint a sarc, a gatyád is rámehet. Szó szerint, ha túlzottan elengeded.

Felejtsd el, hogy a csoki bűntudatkeltő főgonosz lenne! Mértékletes fogyasztással, és a megfelelő minőségű ét változatot majszolva ugyanis egyenesen csodát tehetsz magaddal. Elismert nemzetközi szaklapokból gyűjtöttük össze, hogy az orvosok miért javasolhatják akár kiegészítő kezelésnek.

Vannak, akik szüntelenül és kétségbeesetten keresik a másik felüket. Fél almát látnak a tükörben, s egyre barnuló hússal rettegnek, hogy sohasem lesznek egészek. Szó szerint félnek. Hiába szépek, okosak és ügyesek, nem érzik teljesnek a lényüket. Úgy próbálgatják magukra a várva várt messiásokat, mint a mesebeli herceg Hamupipőke üvegcipellőjét a hajadonokra.

Nem az a tipikus magyar mentalitás, amikor a pesszimisták tehetetlenségével, némileg irigykedve szemléled a világot. Hanem az, amikor a saját honfitársaidra egyfajta felsőbbrendűség-tudattal tekintve, viselkedésük okát végtelenül leegyszerűsítve megbélyegzed őket – és velük együtt saját magadat is.

„Miért kellett neked paróka?” - kérdeztem régi ismerősömtől, Németh Marcsitól, miután közzétett egy tüsihajas képet a Facebookon. Bevallom, előre megborzongtam a választól. „Mert mellrákos vagyok” - mesélte kertelés nélkül. Aztán még sok minden mást is elmesélt...