Sokak kedvence a zselés szaloncukor: ha otthon készítjük, garantáltan mentes lesz mindenféle aromától és tartósítószertől. Az utóbbi években többféle zselésítővel is kipróbáltam a házi változatát: először lapzselatinnal próbálkoztam, majd agar-agarral, míg végül a pektin vált be a legjobban, ugyanis állagra és ízre ez van a legközelebb a bolti változatnál megszokotthoz, ezt a nagyobb boltokban szinte mindig árulják, vagy a fűszerek, vagy a befőzőcuccok környékére szokták pakolni, de bioboltban is lehet keresni.
Én most áfonyazselés szaloncukrokat készítettem, de érdemes más savanykás gyümölcsökkel is próbálkozni: málnával, meggyel vagy erdeigyümölcs-keverékkel például.
Ropogós mogyorós-tejcsokis szaloncukor itt található, diómarcipánost készítettünk ebben a cikkben, további recepteket házi szaloncukorhoz itt talál még.
Hozzávalók kb. 20 darabhoz:
150 g áfonyapüré (kb. 250 g fagyasztott áfonyából)
30 + 20 g cukor
25 g akácméz
5 g citruspektin
2 tk. frissen facsart citromlé
150 + 20 g étcsokoládé a bevonáshoz
1. A fagyasztott áfonyát kiolvasztjuk, botmixerrel pürésítjük, szitán átpasszírozzuk, és kimérjük a szükséges 150 grammnyi pürét.
2. Az áfonyapüréhez hozzáadjuk a 30 g cukrot, a mézet és a citromlét. A maradék cukrot a pektinnel elkeverjük. Az áfonyapürét közepes lángon főzni kezdjük, amikor már csípős, azaz már kezd gőzölni (de még nem forr), folyamatos keverés mellett fokozatosan hozzáadjuk a cukorral elkevert pektint. Tovább főzzük folyamatosan kevergetve. Akkor jó az áfonyazselé, amikor már keverésnél határozottan látható az edény alja. Ha egy kistányért lehűtünk a fagyasztóban, ezzel szintén egyszerűen ellenőrizhetjük a zselé állagát: cseppentsünk belőle a kistányérra, a zselé rögtön lehűl. Ha teljesen szilárd lesz, akkor készen van, ha még ragad-nyúlik, akkor kicsit tovább kell főzni.
3. A kész zselét egy sütőpapírral bélelt, kisebb szögletes edénybe, mikródobozba öntjük, amelyben kb. ujjnyi vastagon fog elterülni a zselé (kb. 10x10, 12x12 cm-es edény lesz jó ehhez). Teljesen kihűtjük hűtőben.
4. A kész zselét hasábokra vágjuk. A 20 g étcsokoládét megolvasztjuk, és egy iskolai ecset segítségével lekenjük a zseléhasábok tetejét az olvasztott csokoládéval. Megvárjuk, hogy a vékony csokoládéréteg megszilárduljon.
5. A 150 g étcsokoládé egynegyedét apróra vágjuk, a maradékot pedig megolvasztjuk. Ehhez hozzákeverjük az apróra vágott részt (így tulajdonképpen temperáljuk a csokoládét). A csokoládéban kimártjuk a zseléhasábokat. Fontos, hogy a zseléhasábokat a csokival lekent felükkel lefelé dobjuk bele a mártócsokoládéba, és ennél az oldaluknál fogva emeljük ki egy villa segítségével: a vékony csokiréteg megakadályozza ugyanis, hogy a villa nyoma megmaradjon a mártott szaloncukron, így a csokoládéburok tökéletesen fogja fedni a zselét.
Ha itt-ott kilátszik a zselé a burokból, az nem csak esztétikai probléma, de a szaloncukor eltarthatóságát is lerövidíti. A csokiba mártott zseléhasábokról a felesleges csokoládét óvatosan lehúzzuk az edény szélénél, majd a szaloncukrokat sütőpapírra ültetjük. Ha a burok megdermedt, csomagolhatjuk is a szaloncukrokat.
