Én, szépnek mondom azt az irodalmi alkotást, melyi annyira lebilincsel, hogy általa rövid időre elfelejtkezem a mindennapi gondokról, mely szórakoztatva esetleg tanít is, elgondolkoztat.
Sajnos kevés időm jut olvasásra. Bevallom, a könyvtárból mostanában csak olyan könyvet kölcsönzök, amelyben sok a párbeszéd.
Kár, pedig én vagyok annak a frakciónak a vezetője, és pont az villant át az agyamon, hogyha véletlen tűzvonalba kerülnénk, akkor előre küldhettelek volna hogy megmenthesd a társaidat.
Gyakran hallom, hogy em olvasunk elég szépirodalmat. De mi számít szépirodalomnak? Mitől fontosabb olvasmány egy Ady vagy egy Jókai, mint Tolkien vagy Rejtő?
Egyébként napjainkban a szépirodalom olvasása roppant fárasztó. A brazil szappanoperákon nem kell agyalni, ott csak az a fontos, hogy ne csukódjon le közben a szemed...
A minap az egyik fórumon 14 év körüli "hölgyek" osztották az észt, hogy az összes olyan irodalomtanárt ki kellene irtani, aki elvárja tanulóiktól, hogy olvassanak. Komolyan mondom, tényleg így gondolták...
"BIBERACH (egyedül).
A repkedő kicsinyke lelkek oly
Sokan donognak a világba', mint
A szúnyogok; de vajjon hol van az
Az ember, aki abban elhitetné
Magát, hogy ő közikbe tartozik?"
Az a belvárosi gluckfencek szerint nem szépirodalom, hanem szórakoztató lektűr. Nekik Esterházy az isten. Nekem meg forma, tartalom nélkül....
Előzmény: cila (10)