A szomorú az, hogy sok félreeső vidéki településen tényleg ez megy, és ilyen a gyerekek egy része. Nem az ő hibájuk ez, hanem a "nevelésüké", és a környezetüké. Ezt látja az apjától, anyjától, testvéreitől, és azt hiszi ettől lesz nagyfiú.
Vidéken tanító édesanyámnak pl. simán a szemébe mondja a kis tizenéves, hogy a "rák egye ki a szemit a tanítónőnek" vagy "b'szom az anyját" stb. És hiába ír be az ellenőrzőjébe, és küldi haza a szülőnek, mert az is ugyanezt mondja, meg feljön a gyerekkel, és elkezd a tanítóval kiabálni hasonló stílusban az egész osztály előtt.
Atomfizikus lesz a fiú, vagy költő.
"Gyerekek, a mai irodalomórán Lakatos Elemér, modern költő és életművész F'azom nyomjam bele a lekvárba c. versét elemezzük... A cím már önmagában mély gondolatokról, és érzelmekről árulkodik. A költő egy igen szokatlan vágyát fejezi ki, mely... ...az első két versszakot pedig meg is kell tanulni."
Előzmény: bungle (17)