Hat rám a környezetem, valószínű a sok baromság, ami kering mostanában az emberek között idegesebbé tesz. Illetve egyre kevésbé tolerálom, amikor magamat normális embernek tartva azt éreztetik velem, hogy én vagyok a hülye. Ezt nem rád értem most, csak ettől türelmetlenebb lettem, leszek, vagyok. Van amikor nincs is kedvem hozzászólni valamihez, pont ezért, hogy ne legyen meddő vita, de van amikor muszáj.
On: akkor is szép az, amikor emberek így megöregednek egymás mellett és szeretik egymást, és egyben szomorú, hogy a bácsinak el kell engednie a nénit, bármennyire is ez az élet rendje, vagy a néninek is jobb lesz már.
Előzmény: hawkeye (15)

1. Értem és megértem.
2. A halálunk roppant összetett téma. Ugye, az Idő Nagyúr (Isten leánykori neve) mindannyiunkat legyőz. Ezzel együtt magamnak nem hosszú életet szoktam kívánni, hanem könnyű, lehetőleg észrevétlen halált. Ne kelljen utolsó időmben - hónapok, hetek, napok? - megbánni még azt is, hogy egyáltalán a világra jöttem.
Az elengedés úgyszintén bonyolult. Egy közeli ismerősöm szakemberként foglalkozik e témával. De még így sem tudom, kinek rosszabb: aki elmegy, vagy annak, aki marad.
A hosszan tartó, kölcsönös szeretet pedig manapság, amikor az agresszív reakció mindennapos, nagyon megbecsülendő, és ahogy írtad, tiszteletre méltó dolog....
Előzmény: lilaflexninja (16)