Kicsit rángatózik a szemem, ha a közgazdaságtant tudományként aposztrofálják. :D
Nem olvastam még a cikket, de megnézem. Ami biztos, hogy már elelve a hasznosságelmélet igényel némi "kreativitást": hasznos, amit hasznosnak vélek, és az által válik haszonná, hogy "megvettem-e" (döntöttem mellette, stb.). Ha "megvettem" (vagy nem) onnantól mérhető, például "pénzzel". Tehát megkerüli az egyébként önkényes hasznosságfüggvényeken vett formális erőszakot. Egyébként a pénznek szintén nincs általánosan elfogadott definíciója...
Igen, jogos a felvetés, hogy sok irányzat van jelen. Manapság a neoklasszikus közgáz tekinthető az uralkodónak - számos kritikája ellenére. Az utóbbi évtizedekben megjelent egyébként a "termodinamikai" vonal (mindenféle megmaradási egyenletekkel, exergiákkal, stb. babrál), ami előbb-utóbb szerintem kiforrja magát. "Szélső helyzetben" elvileg "tudnia kell" azokat a következtetéseket, amiket a neoklasszikus modell profukál (az elvi alapok miatt), de talán általánosabb érvényű következtetéseket is le lehet majd vonni. Érdekes lenne...
Előzmény: bungle (19)

1-Egyrészt bizonytalansági tényező ahogy Knight állítja.
Hiszen a tőkés valóban bizonytalan a profitot illetően. Tény h elvár valamit de ettől még az bizonytalan marad. Az meg h nem vállalkoznának az emberek ha a profitra az esély 50-50% lenne... baromság. Lottózni is lottóznak az emberek. A vállalkozók egy jó része meg tönkremegy. Mi sem bizonyítja jobban h a profit bizonytalansági tényezőn alapul.
2-Másrészt innováció is ahogy Schumpeter írja.
Csak nem pusztán egy sima ötletből eredő valami. Hanem mellé jön a munkaérték elmélete meg a többi is. Magyarán egyfajta befektetés ahol a tőkés befekteti a pénzét tudását ötleteit munkáját mások munkáját és sok minden mást is.
Tehát szerintem a profit a befektetésnek plusz a bizonytalanságnak az együttes haszna.
Külön-külön cáfolhatóak a leírt elméletek. De együtt már kiadják a végeredményt.
Előzmény: bungle (19)