Bocs hogy csak most, de ha az ember terepen mér, nem tud mással foglalkozni.
Na szóval.
Azt hittem svédországon már túlléptünk, más helyzet más lehetőségek. Azért az mindenképpen érdekes, hogy ilyen érvekkel támasztod alá " A 12. század közepére vált határozottan kereszténnyé" ez miben is más mint magyarország? Vagy Magyarország egyértelműen keresztény volt a mondjuk 1100ban? Lengyelország detto." a 12. században még jócskán voltak a régi vallás hívei közül" ez egy érv Lengyelország mellett? Szerinted ez Magyarországra nem igaz?
Azért köszönöm, hogy válaszoltál, bár engem más kérdések jobban érdekeltek.
pl. Érdekelne a véleményed a Rákóczi-szabadságharcról. Okok, következmények, miért bukott el stb.
Koront sikerült megtalálni? :)
Nem olvastam a 71.hszt de most bepótoltam.
Ami tetszett
A magyar haderő leírása, korrekt, megdicsérlek, de komolyan. A merseburgi és az agusburgi csata leírása is teljesen rendben. van. Amit hozzáfűznék, az az hogy túldimenzionálod az eső szerepét. Szerinted ha nem ered el az eső győzelmet aratunk. Nem nagyon hiszem. Meg is mondom miért. Kezdjük ott, hogy miért is voltak olyan sikeresek a kalandozások? Vajon a magyar törzsek valami sosem látott taktikával harcoltak? Nem. A magyar sereg legnagyobb erénye a fegyelem volt, és mert fegyelmezet volt , képes volt olyan taktikára hadmozdulatra amire az ellenfelek nem. Ez volt az egyik ok, a másik, hogy a korabeli európában a legtöbb helyen gyenge volt a királyi hatalom, feudális anarchia uralkodott. Egyrészt ugye egy tartományurat/ grófot/akármit és seregét jóval egyszerűbb volt legyőzni,mint egy egész ország összevont erejét, másrészt az egymással vetélkedő hatalmasok remek megrendelők voltak. A magyar kalandozások jó párszor megrendelésre történtek, az egyik szomszéd ráuszította a másikra a magyarokat, aztán imádkozott, hogy el ne tévesszék a házszámot. Ezek az okok. de mi a következmény? A következmény az, hogy nem meglepő módón a külső veszély belső összefogáshoz vezetett, a magyar kalandozások hatására megnő a királyi hatalom (pl. a Mohácsi csata előtti olyan jogokkal ruházta fel a nemesség II. Lajost mint Mátyás óta senkit, ezzel együtt sutba dobta az előtte való évtizedekben kiharcolt jogai jó részét, az megint más kérdés, hogy jócskán elkéstek). Madarász Henrik pedig emelet nagyon tehetséges uralkodó, jó helyen volt az a megnövekedett hatalom. Akkor van egy vezető aki egyrészt tehetséges, másrészt megnövekedett hatalmával és tekintéjével jóval nagyobb és ami legfontosabb fegyelmezettebb sereget képes a magyarok ellen kiállítani. A merseburgi csata nem volt komoly véráldozat, szinte nem is volt közelharc, a magyarok megszórták az ellent ahogy tudták, de az se fel nem bomlott, sem nem támadott meggondolatlanul, így leléptek. A merseburgi csata lélektanilag volt volt fontos, eloszlatta a magyar legyőzhetetlenségi mítoszt, kisebb seregeket az előtt is ért vereség, de jelentőset nem. Az 1260 Ain-Dzsaluti csata sem azért volt lényeges, mert meghalt pár ezer mongol, hanem mert véget vetett a legyőzhetetlenségi mítosznak.
Ergo az esőben nem használható az íj tényező, de messze nem a legfontosabb.
A crécy-i vagy mondhatnánk az Azincourt-i csatát is, elég speciális esetek szerintem, nem az angol hosszúíjat kritizálom, de a francia sereg mindkét csatában annyit mutatott, hogy meglátta az ellenséget és mint a megvadult bika nekirontott, Azincourtnál gyakorlatilag egy pár száz méter széles folyosón próbálták átpasszírozni az egész sereget, Crécynél csak az arányok mások. Az íjászok meg köszönték szépen, megjegyzés a man-at-arms katonák nélkül még így is bukták volna a dolgot, de ez most mindegy. A skótok bebizonyították hogy okosan cselekedve a hosszúíjas sereget is le lehet győzni.
Az angol hosszúíj amúgy érdekes dolog, a 10.században biztos nem volt ilyen hatékony íj az ellenség kezében, de azért voltak íjászok, és mint az te is állítod, egy az átlag magyar lovas nem volt komolyan páncélozva, sem ő sem a lova, kettő " Arról nem is beszélve, hogy ha egy csatarendben az első emberek alól kilövik a lovat és az felbukik, akkor a mögötte jövőknek is lassítaniuk kell. Elég a magyarnak csak az első sort megtépázni, máris lassul az ellenség rohama." ergo a lovasságot sokkal érzékenyebben érinti a nyílzápor mint a gyalogságot. Ha az íjnak mint fegyvernek olyan jelentősége mint te beállítod és nem lenne túldimenzionálva mint én mondom, nem gondolod hogy egy páncélozatlan könnyű lovas hadseregnek nem lenne semmi létjogosultsága? Hiába gyors és mozgékony ha lőtávolságon belül megközelíti a gyalogságot bebukta, lökő ereje meg nincs olyan mint a páncélos lovasságnak, lendületből nem tudja áttörni a gyalogság sorait. Megfordítva a dolgot, tegyük fel hogy az íj olyan hatékony mint te mondod, átlő mindent és mindenkit, akkor miért a nehézlovasság volt a csatadöntő fegyvernem a középkor folyamán? Miért nem a könnyűlovasság? "körbeszaladgálja" a nehézkes lovagokat azok közelharcra nem tudják kényszeríteni viszont a lovukat minimum ki tudják lőni alóluk, onnan meg végük. Ha a harcászat a szakmád állítólag, ezeket az egyszerű felvetéseket szerintem végig kellene gondolnod.
Ha az íj olyan komoly tényező lett volna, a világ összes hadserege 80-90%ban csak íjászokból áll.. Ekkor megint nem játszana az eső, mivel az ellenfél íjászait ugyanúgy kiüti mint a sajátot.
Hogy mást ne mondjak, pár száz évvel később, a lőfegyverek ugyanolyan érzékenyek voltak az esőre mint az íjak, ha nem jobban. Még is furcsamód, a nehézlovasság végét nem az íjak hanem a lőfegyverek okozták ( meg a társadalmi változások, ha a nehézlovasságot a lovagokkal azonosítjuk). A lőfegyverek szorították szinte az összes más fegyvert a harctérről nem az íjak. Ha annyira értesz a harcászathoz, akkor tudhatod, hogy a lőfegyverek nagyon sokáig elég bizonytalan és pontatlan szerkezetek voltak, gyakorlatilag a vont csövű puskák elterjedéséig 50 méter felett nem beszélhetünk célzott lövésről, 200 méter felett meg disznós szerencsével lehetett eltalálni egy elefántot is. Akkor kijelenthetjük, hogy a lőfegyver sokáig nem volt egy hatékony szerkezet, bonyolultabb is volt, nehézkesebb is volt az íjnál, akkor hogy lett a puska a győztes? Talán azért mert az íj ,bármit is mutatnak a jutyubos videók, még a puskánál is kevésbé hatékony gyilkoló eszköz volt.
A nyugatiak miért is nem tehették meg, hogy a sereg nagy része íjász legyen? Oké a lovagoknak derogált sőt erkölcstelennek tartották, de a többi?
Így hirtelen ennyi.
Még egy dolog, a hangnem, szerintem fölösleges küzdesz a sértegetésemmel, vagy hogy megpróbálj felhúzta, szerintem észrevetted hogy nem sikerül. Viszont téged végtelenül lealanyocsít.
Előzmény: imki (90)

Szerintem korántsem annyira. Nálunk pl. már István idejében kötelező volt minden 10 falunak egy templomot állítania. És kötelező volt mindenkinek (kivéve a tüzet őrző és a beteg embereket) templomba mennie. Lengyelországban ez még 100-200 évvel később sem általános. (Az 1300-1400-as évek Német lovagrendjének zaklatásai lengyel és litván területek ellen részben emiatt történtek - legalábbis indoknak jó volt számukra.) A svédeknél 1000 környékén csak 1-2 tartomány volt keresztény. Ők úgy 1150-1200 körül jutottak el odáig, mint mi 1050 környékére. 100-150 évvel később. De a fő hangsúly itt azon volt, hogy kifejezett erőszakos térítés nem volt jellemző.
"Szerinted ha nem ered el az eső győzelmet aratunk."
Nem feltétlen aratunk akkor sem győzelmet. Inkább arra akartam utalni, hogy igazából még eső esetén sem igazán volt az vereség. Inkább csak elmentünk onnan némi csetepaté után. (Igaz, Augsburgnál volt komoly veszteségünk a vezetőséget illetően.) Még Augsburg sem volt olyan vereség, ami indokolta volna azt, hogy abbahagyjuk a kalandozásokat.
Az íj csatadöntő fegyver lehetett. Ha tudták volna használni a magyarok, jó esély van rá, hogy máshogy alakul a történet, hiszen mégiscsak a fő fegyverünk volt. Persze ez nem jelenti azt, hogy úgy biztosan nyerünk. De hogy sokkal nagyobb esély lett volna rá, az biztos.
Crécy azért más kicsit, mert ott az íj gyalogosok kezében volt. Ott szükség volt a lándzsás sorfalra illetve a man-at-arms harcosokra, hogy védjék őket. Ezzel szemben egy könnyűlovasnak erre nincs szüksége. Őket nem lehet lerohanni még lovasokkal sem, mert simán elmenekül, és közben használhatja az íjat.
Abban igazad van, hogy a magyar sereg legnagyobb előnye a fegyelmezettségében volt. És az is igaz, hogy Merseburgnál a németek összeszedték magukat, ami valamennyire közrejátszott a győzelmükhöz.
Viszont ettől még megmaradt a magyarok több előnye:
- Ők nem 1-1 harcot vívtak, hanem csapatban dolgoztak. Míg egy korabeli nyugati lovag arra lett "kitenyésztve", hogy 1-1 elen zúzzon, addig a magyarok (és más nomád-félnomád népek) harcosai a csatákban is támogatták egymást, együtt dolgoztak. És itt nem csak a nagyobb manőverekre gondolok, ahol a századok, ezredek külön is tudtak mozogni, egymás támogatva. Ez igazából pár fős csoportokig megvolt náluk. A nyugati lovag annyit tudott, hogy hogyan kell együtt maradni a többiekkel, és hogy robogjon előre és zúzzon. A magyar ennél sokkal kifinomultabb taktikával harcolt.
- Mozgékonyság, ami egy háborúban csatadöntő lehet. A magyarok minden cucimucijukkal együtt képesek voltak napi 100-120 km-t is megtenni. A németek ennek töredékére voltak képesek. Nem feltétlen csak azért, mert a lovaik nem bírták (azért is - igazából a magyar ló nem volt gyorsabb a németnél, sőt. Csak sokkal kitartóbb volt. Rövid távon a német ló még gyorsabb is lehetett, de hosszú távon nem versenyezhetett a magyarral.). Hanem azért is, mert a német utánpótlás szekereken mozgott, ami ugye elég lassú, és sebezhető. Míg a magyar utánpótlást, tartalék fegyvereket, íjakat, meg úgy mindent lovakon szállítottak. Egy harcos 4-5-6 lóval ment háborúba, és ezeken volt minden málha is. Egy ló pedig - még ha van is cucc rajta - sokkal gyorsabb, mint egy szekér. Manapság is a hadseregekben ha egy menetoszlop sebességét határozzák meg, azt a leglassabb járműhöz igazítják. Ha az oszlopban (alakzatban) van mondjuk egy műszaki vontató, ami 30-at bír csak, akkor a lövészpáncélosok vagy harckocsik hiába bírnának 60-as tempót, mégsem mehetnek annyival, mert a vontató lemaradna. Ez volt akkoriban is.
- És ugye ott volt még a nyíl továbbra is (bár ennél a két csatánál nem játszott nagy szerepet).
Tehát a német összefogás nem osztott ebben túl sokat. Az csak annyit jelentett, hogy többen voltak egyszerre. De igazából már 907-ben Pozsonynál is elég sokan összeverődtek, mégis elpáholtuk őket.
"de azért voltak íjászok, és mint az te is állítod, egy az átlag magyar lovas nem volt komolyan páncélozva"
Ez így van. Ugyanakkor van egy nagyon fontos előnye ebben az esetben. Mégpedig a mozgékonysága. Az angol íjászoknál pl. azt gyakorolták a legtöbbet, hogy X távolságra hogyan célozzanak. Tehát úgy használták az íjat, mint egy tüzérségi eszközt - területtüzet lőttek. Teszem azt ha 150 méterre volt az ellen, akkor nem közvetlenül céloztak rá (olyan távról nehéz is9, hanem 150 méterre próbáltak ellőni mindannyian. Közvetlen célzás csak 50 méteren belülről működött. Viszont a magyar lovasok gyorsak voltak. Nagyon nehéz volt árjuk területtüzet lőni, hiszen mire kilőtték a nyilakat a nyugati íjászok, addigra a magyar lovascsapat már arrébb volt. Ráadásul a nyugati íjászcsapatok vezényszóra tevékenykedtek, így távolról lehetett látni, hogy mikor fognak lőni, tehát a magyar lovascsapat elmanőverezhetett a területtűz elől. Viszont a magyar nyílzápor ellen nem volt hova manőverezni, mert a nyugati íjász max. csak a lábát szedhette. Tehát nem voltak egyenlő felek csatában.
Erre jött rá - amit írtál is - hogy a magyar visszacsapó íjhoz mérhető íj csak az 1200-as évek Angliájában jelenik majd meg. Addig a nyugati íj gyengébb a magyarnál - ergo ez is hátrány.
Tehát hiába a nyugati íjász, nem tudják hasznát venni a németek, vagy csak ritkán. Külön hátránya, hogy nem tudja követni a lovagok mozdulatait, hiszen gyalogos. Amint a lovagok elindulnak, megszűnik az íjász ("tüzérségi") támogatásuk. míg a magyaroknál mindig kéznél van.
Ha pedig mégis véletlenül a magyarok le akarnak rohanni egy nyugati íjászalakulatot, akkor:
- először távolabbról tizedelik (hiszen jobbak a nyilaik, ráadásul ők mozogni is tudnak, míg a nyugati íjászok egy helyben állnak, vadkacsavadászat).
- utána lerohanáskor nem alkalmaznak feltétlen nagyon zárt alakzatot, hanem lazábbra veszik, így ugyan az első emberek megsínylik, de a roham megmarad. Namármost nem sok gyalogos íjász van, aki egy rohamozó lovascsapatot be akar várni. Mire hatékonyan tudnak tüzelni a magyarokra (tehát közvetlen irányzás), azok már 100 méteren belül vannak, de lehet, hogy 50-re. Onnan 10 másodperc és már aprítják is őket. Ilyen esetben a pszichikai hatás győz - az íjászok megfutnak. Majd csak később, a hatékonyabb lőfegyverek meg a pikák idején jön az elő, hogy a gyalogos képes bevárni a lovasrohamot. Addig általában megfutnak.
Abban tévedsz, hogy nem tudja megbontani az alakzatot. Egy ló 400 kiló körül van, erre jön a lovas a maga 100 kilójával. Mindez kb. 30-40 km-es óránkénti tempóval dübörög az ember felé, és az a barom a tetejében még vagdalkozik is szablyával, kopjával, meg miegymással. Még egy könnyűlovas rohamot is csak az edzettebb, erre felkészített gyalogosegység képes felfogni. Egy íjászalakulattól nem várható el, hogy képes legyen rá, és nem is képes rá.
(Itt egy mellékszál jön: 1848-49 szabharc, huszárok. Az osztrák gyalogos négyszögek ellen a legtöbb lovasegység tehetetlen volt. Egyedül a könnyűlovas magyar huszárok, illetve néha a kozákok és hasonlók voltak hatékonyak ellene. Ugye itt a lovas előtt két gond is van: a puska, mint tűzfegyver, és a puska, mint szálfegyver. A magyar huszároknál alkalmazták sok esetben az un. halálrohamot, direkt gyalogos alakzatok ellen. Ennek lényege, hogy egy nagyon hegyes ékben álltak fel, ügyelve arra, hogy a sorok között legyen hézag, hogy a felbukó lovasok ne akadályozzák a mögöttük jövőket. És így vágtattak neki a gyalogos négyszögnek. A puska, mint tűzfegyver ellen az elől lévők jelentették a védelmet. Ezért hívták halálrohamnak. Egy gyalogos sortűz az elsőket lekaszálta, de azok a testükkel fogták fel a lövéseket, és így értek el a gyalogos puskásokig. Viszont a normál ló ilyenkor megtorpant, avagy belefutott a puskások szuronyaiba. Átlag lovas harcos itt elveszett. A huszárok viszont a sorfal elé érve átugrattak felettük, avagy belevetették a lovat a gyalogosok közé. Ez igen nagy összhangot követelt a ló és a lovas között, és mindkettőtől nagy fegyelmet. Viszont így a gyalogos négyszögbe bejutva, avagy az ott lévő gyalogosokat szétugrasztva /hiszen melyik ember maradna ott, ha egy 400 kilós ló éppen rá akar ugrani/ megbontották a négyszöget, utána pedig már csak a vagdalkozás maradt hátra.
De ez csak mellékszál volt, érdekességképp. :) )
"akkor miért a nehézlovasság volt a csatadöntő fegyvernem a középkor folyamán?"
A kérdés nagyon jó. Ez több tényezős dolog megint.
- Részben azért, mert értékesek voltak. Nemesek voltak, így csak a csata döntő lépésében vetették be. Ergo akkor dőlt el a csata, mikor őket lenyomták (vagy amikor győztek). :)
- Részben azért, mert a nyíl érzékeny az esőre és a ködre. Téli-őszi időszakban korlátozottan alkalmazható. Ha megfigyeled, a magyar kalandozások hadműveleti részei az esetek nagyobb részében a tavasztól őszig terjedő időszakra estek. A maradék időben igyekeztek inkább csak manőverezni.
- A könnyűlovas (mint minden lovas) elsősorban nyílt terepen hatásos. Erdőben, hegyes területen elveszti az előnyét. (Mondjuk ez a nehézlovas esetében is gond volt, sőt, ott még inkább.)
- A könnyűlovas harcmodor komoly felkészültséget igényel. Gyerekkortól való képzést, együttműködést a többiekkel, stb. Ehhez az kell, hogy ezek az emberek állandóan együtt legyenek, közösen gyakorlatozzanak. Ezt nyugaton nem sokan csinálták, hiszen a lovagok, nemesek nem éltek egy fedél alatt. Néha összejártak gyakorlatozni, de ritka volt.
- A könnyűlovas harcmodorhoz sok ló kell, ráadásul olyan, amelyik kitartó, igénytelen, stb. Magyarán igazi pusztai nomád ló. Istállóban tartott ló nem alkalmas arra, hogy hosszú napokig vagy akár hetekig minimális élelemmel és vízzel napi 80-100 km-eket megtegyen. Márpedig ilyen lóval, pláne sokkal nehéz rendelkezni. Ezt csak a pusztai népek tudták megoldani.
/Itt egy újabb mellékszál: ha a magyarok lovaival gond volt, akkor elvesztek. Pl. mind a hunok, mind a tatárok megsínylették, mikor lépfene-járvány ütötte fel a fejét, ami a lovakat kezdte el tizedelni. Pl. a hunokat is megállította a lépfene Konstantinápoly előtt. A járványokról egyébként itt írtak egy igen jó összefoglalót, meglepően érdekes hatásai voltak:
http://lemil.blog.hu/2012/07/05/jarvany_tabornok /
Tehát ugyan azt mondják, hogy a nehézlovasság volt a csatadöntő fegyvernem. De inkább arról van csak szó, hogy legtöbbször őket vetették be a végén. :) Igazi csatadöntő fegyvernem soha nem volt. Az igazán hatékony megoldás mindig a többféle fegyvernem előnyeinek megfelelő kihasználásán, és ezek hatékony együttműködésén múlott. (Ezt nevezi a mai katonai szakirodalom összfegyvernemi harcnak.)
"a nehézlovasság végét nem az íjak hanem a lőfegyverek okozták"
Igen, itt a vért fejlődésén volt a hangsúly. Ugyanis nagyon komoly különbség volt egy 10. századi és egy 14-15. századi nehézlovas között. Sok történész is abba a hibába esik, hogy azonosnak veszi a kettőt. Általában azon történészek írásait érdemes olvasni (legalábbis hadtörténelem tekintetében), akiknek van komolyabb katonai ismerete is. Ugyanis míg a 10. században egy nehézlovas esetében a sodronying jelentette a védelmet (esetleg pár fémlemez), addig a 13-15. században már a teljes lemezvértezet volt a jellemző. A sodronyinget egy angol hosszú íj vagy mongol visszacsapó íj 100 méterről is átüthette, míg a lemezvértnél már 20-30 méterre be kellett engedni a lovagot. (Crécy esetében nyílzápor volt, és felázott talaj, meg a gyalogos védelem, ami segített ellenük. na meg a franciák több szempontból megnyilvánuló oktalansága.)
De igazából a nehézlovasság végét nem (vagy nem teljes mértékben) a lőfegyverek okozták. Szerintem jóval nagyobb mértékben játszott itt közre a pikás/alabárdos gyalogság, mivel a rohamukat ők fogták fel. Eleinte a muskétások csak kisegítő szerepet kaptak. Lásd a Morgarteni csatát, ahol a pikás/alabárdos gyalogság nyomta le a lovagokat, komolyabb tűzfegyverek nélkül.
Tehát szerintem a lovagság alkonyát a pikák okozták. A pikákét meg a (szuronnyal felszerelt) tűzfegyverek. :)
"Még egy dolog, a hangnem, szerintem fölösleges küzdesz a sértegetésemmel, vagy hogy megpróbálj felhúzta, szerintem észrevetted hogy nem sikerül. Viszont téged végtelenül lealanyocsít."
Ez oda-vissza igaz. De felőlem abbahagyhatjuk, és áttérhetünk a normális hangnemre. Egyébként is már uncsi volt. ;)
Előzmény: tjunior (92)