Akiknél sohasem volt a képen látható pilleszék (tervezte 1968-ban Henri Massonet), azok nem is éltek a nyolcvanas években ebben az országban. Szerintem.
Most egy hasonló forma díjazott termék lett, sőt extrém sporteszköz! Egy kis ragasztó a régi pilléknek és irány az utca!
Na jó, az már NAGYON beteg... :P :)
Akkor te biztos meg tudod nekem magyarázni, hogy mi a jó a másik számában. Idegesít, hogy nem tudom meghatározni, miért tetszik. :D
amúgy nekem a pia a whiskynél kezdődik, de a szirupos fincsi likőröket is imádom, ellenben a bort nem bírom elviselni, párlatként sem :D szóval vegyes lény vagyok, ez tükrözi a zenei világom is XD
egy számomra kedves emberke küldte nekem msn-en, mikor épp ittas állapotban voltam :DDDDD és azóta tombolok rá :D
(amúgy ez a tevékenység ilyen formában nem szokásom, csak így jött ki a dolog épp :D)
ellentétben az átlag travikkal ő kurvajól néz ki szerintem, meg nem az a visszataszítóság jön le róla, hanem valahogy művészi. meg én bírom az ilyen zenéket, hiába egyszerűek, meg nincs akkora értékük, mint egy Varázsfuvolának, csak egyszerűen elvagyok rá :D nem ezt a stílust kedvelem, hanem egy-egy ilyen számot, ami pörgős, vagy fűződik hozzá valami.
De áruld már el, hogy mi jó benne, mert nekem nem sikerül rájönnöm. :D
Nem az én stílusom rohadtul ez a zene (falra mászom a hasonlóktól), tele van meghatározhatatlan nemi identitású emberrel, akik egyáltalán nem jönnek be, ráadásul magának Cazwellnek is iszonyatosan tenyérbemászó, perverz feje van...a klipről meg a kosztümökről (különösen a kiegészítőkről...) ne is beszéljünk. Leginkább egy olyan koktélhoz tudnám hasonlítani (utálom a koktélokat), amiben válogatott trópusi gyümölcsszirupok, Malibu likőr, dinnyelé meg tejszín (utálom a tejszínes piákat) van összekeverve. De valahogy mégis jó.
A te valamidet viszont nem bírtam végignézni. Szépen meg van csinálva, ez tény, de nem nagyon hasonlít emberre... :S
A videó, amit a rádióba küldtél inkább mínusz irányba tolt ebben a nemes küzdelemben. :D
(De rá se ránts, nekem meg (önmagam számára is meglepő módon) a Cazwell Watch my mouth száma tetszik - egyszerűen annyira gáz, hogy már jó - csak nem merem bevallani. xD)
A hegy gyomrában kurvajó volt... :DDD
Most szembesültem vele, hogy máig meghatározza a film ízlésemet.... talán ennek köszönhető, hogy imádom a zimbes-zombis, meg a baltával kergetős filmeket... :DDD
Úristen: A hegy gyomrában sorozat! Annyira féltem, mint az állat, de mégis mindig néztem...
Amúgy nekem is a Jamie és a csodalámpa volt a kedvencem...és én is imádtam a zenéjét! Meg az Egér a Marson-nak is.
Jó kis nosztalgiareggelt csináltatok :D Kösziiiiii
És Turcsi és Böki megvan? Egy karika üldözött mindenkit (ő volt a rozsomák), a főhősök meg kockák és téglatestek voltak (értsd: kis vaddisznók vagy mik).
Aztán volt még egy AAAAANYIRA idióta macskás mese két hülye egérrel, akik jó fejek voltak, de az erkölcsi mondandót mindig a végén a macska mondta ki.:"Gyerekek! Legyünk jóbarátok!" Bátyámmal ezen mindig véresre kapartuk az arcunkat, h MENNYIRE idióta és töketlen ez a macska.
A műanyag székek közé meg mi fociztunk, de mára már szüleimnél is virágváza lett belőle.
Nas nem ismeri (nem is élt még akkor :P [igen, aki lenagypapiz más hasonkorúakat megérdemli]), de lehet te láttad, na ez volt a para, nem az idő urai: http://www.youtube.com/watch?v=a_b760Hp2hA
Csehszlovák sorozatok vagy lengyel, nem is tudom már: Szafari, Látogatók. Nem beszélve, Feketeerdő klinika, TJ Hooker!
így utólag vicces..hooker..hehe
Mikor még kicsi voltam... 4-5 éves.... néha bekönyörögtem magam a melóhelyére... azt nem mesélem el inkább milyen Kánaán volt... De sokszor megengedte, hogy elmenjek a kiszállítókkal árút teríteni... (Más világ volt.) Tuti nem láttál még 5 literes zacskós tejet... ;) olyanokat hordtunk a kórházakba... meg hárshegyre... oda többet nem akartam menni inkább... maradandó élmény volt hallgatni a dühöngőket... :DDDD
(Ez most konkrétan a lambadaszoknyáról jutott eszembe...gondolkoztam, milyen csajos "divatcuccok" voltak akkoriban...bár nekem olyanom nem volt, csak lakkcipőm, de azt is utáltam.)
Faterom régen a Tejiparnál dolgozott... tonnaszámra hordta haza azt a citromos habtúrót... Amikor az óvodában megkérdezték, hogy mivel foglalkozik az apukám, csak annyit mondtam : Túrórudi gyára van... :DDDD
Volt egy gesztenyés-csokis szelet is, ami marha finom volt, és sehol nem lehet már kapni még csak hasonlót sem (arra vadászok évek óta). :( Meg volt valami habosított joghurtféle is, valami elbaszott mű citrom meg eper ízben, de azt is imádtuk. :D
Meg persze a téli fagyi...
Mocskosul néz ki, amikor az ember boxeralsóban, atlétában, köldökig össze sűrítetttejezve fetreng a fotelban... de ilyen a függőség... :DDD
Volt még ilyen citromos, meg narancsos por alakú aroma... azért ölni is tudtam volna... nyami... összefut a számban a nyál....
Nem szerettem az Én kicsi pónimat (se a Színes, szíves, gondos bocsokat, se a Kis hableányt és társait)... :P (Mondjuk szerencsére szüleim nem is nagyon erőltettek ilyen ízlésficamos dolgokat...)
Tanultál az esetből...mostmár kivárod, míg hazaérsz, és ott iszod le magad az eszméletlenségig sűrített tejjel.... :D
Én mogyorókrém-függő voltam. Volt ez a kis műanyag dobozos mogyorókrém (mint amiben mézet, vajat szoktak adni reggelikhez szállodákban). Na, azért éltem-haltam.
Viccelsz... doktorálhatnék belőle... Gondolom te meg az én kicsi pónimból... :DDDD
Oltalak ám... ;) De tény, hogy célközönségét tekintve, nem csajos mese volt...
Sűrített tej...? Függő voltam... 6 évesen megfogtak az ABC-ben.... 5-6 darabot próbáltam meg a magamévá tenni... Fiatalság, bolondság... Persze kelletek az ilyen élmények ahhoz, hogy az legyek, aki ma vagyok... és lássam, hogy ez nem jó...
Én hamar túljutottam az antiszociális korszakomon... rájöttem, hogy bárkit meg tudok hempergetni a homokozóban... Az oviban minden alvás idején a sarokban voltam... A többiek szinyeltek, én jácchattam... persze nem egyedül... Andrist is 5-10 percel később mellém ültették... mert persze szolidaritás is van a világon... A mai napig az óvodás kori barátaim a legjobb haverjaim... :)
Én az égből pottyantottat nem szerettem...unalmas volt azzal a sok affektáló gyerekkel. Más gyerekeket néztem pont eleget az oviban, nem akartam még a mesében is őket bámulni (már akkor is ilyen kifinomult antiszociális érzékem volt... :D).
Az idő urai.....? 4 vagy 5 évesen láttam... hetekig rémálmaim voltak tőle... csak 20 évesen tudtam meg, hogy melyik is volt az a mese... egyik barátnőmnek ugyanattól a jelenttől voltak rémálmai... :DDD Most néztem meg egy hónapja... Kemény volt, hogy flashbackeltem a 25 éve látottaktól... :DDD
Pom-pom is nagy forma volt.... Sebaj Tóbiás pedig egy igazi rugalmas figura... Az Égből pottyant mesék teccet még nagyon... De manapság Benkőt látva olyan, mintha megerőszakolta volna a gyerekkorom emlékét...
A kockás fülű nyúl ijesztő volt. Mindenkit megfigyelt, és különben is: mit evett ott a padláson...gyanús...
Én a Ho-ho-ho Horgászt szerettem meg a Vízipókot.
Meg szerettem a Varjúdombi meséket is, na, az viszont tényleg beteg volt (sokan nem is szerették), de meg is maradt bennem a hangulata a mai napig.
Kikérem magamnak, soha nem volt segédkerék a bringámon! (Inkább taknyoltam vele párat...de tudok is biciklizni.)
Hőő, hátrább az agarakkal, nagypapi, még megerőlteti magát...aztán csúzos derékkal nehéz ám gyerekeket fenekelni. (Erről most egy méltán híres együttes egy méltán híres számának néhány sora jutott hirtelen eszembe: "nem bírom, nem bírom, nem bírom szusszal, nem megy a szex - infarktussal...") xD
Segéd kerekek, mi...? :DDD Fix vázas camping... hagyjuk má', az valami román koppintás lehetett maximum... Camping volt, Csepel tacskó, meg mucsabájk... Utána má' ha nem BMX-ről száltál le, nem is voltál ember... :)
Mellesleg meg, betömjük a száját...??? Mi ez a királyi többes... ? Kivel...? Elfenekellek, úgy hogy megint gyereknek érzed magad... :DDD
De volt, mert később gyártottak olyat is, ami fix vázas volt... :P Egyébként az engem soha nem akadályozott meg egy jármű használatában, hogy elértem -e a pedált rajta... :D
Amúgy meg ne legyen nagy a szája, öregapám, mert betömjük similabdával... :P :D
Másmien nem is volt... hantagép... eccerűbb volna bevallani, hogy csak kölcsön kaptad... :P Különben is, amikor nekem még moszkcicsom volt, te csak a kakasos nyalókát ismerted, semmi mást... méghogy kemping bicó... le se ért volna a lábad... :P
Lehet, hogy kiábrándító leszek, de nekünk a mai napig van olyan az egyik retyón X)
A kollekcióhoz tartozik még néhány elem: az ócska konyhaszekrény piros műanyag nyitófüllel, az ultra gagyi konyhaasztal, amin az asztallap zsanérokkal kettényitható volt, a piros körös mintás tányérok, meg még sorolhatnám :D
"legalább annyira alap felszereltség volt, mint a szőrös vécé deszka huzat, a hozzá illő taposó szőnyeggel"
Az milyen undorító volt még, tényleg. :D
Meg volt az üveg díszhal...(azt mondjuk szerettem, mert a szomszéd néninél mindig franciadrazsét zabáltunk belőle :D)
Én nem éltem a 80-as években, de a nagyszüleimnél bevárták a tudatra ébredésem, hogy aztán az első erőpróbálgatásaim során tönkre tegyem őket X). A megmaradt darabok amolyan lego formáicóban élnek tovább, más színű az aljuk, más a tetejük, és az a tányérszerű izé, amin ülsz, nah az is más színű. Én személy szerint ma már nem mernék rájuk ülni, de az biztos, hogy legalább annyira alap felszereltség volt, mint a szőrös vécé deszka huzat, a hozzá illő taposó szőnyeggel :D
http://bit.ly/hSjJwA
Előzmény: lb7 (92)